Tisztátalan románc - Pipás kritika
Ha egy true crime alapján készült filmet merésznek nevezünk, az rarely szól dicséretként. De Goldberg Emília feature film , a Pipás, megérdemli a jelzőt. A film egy minimal budget készült történelmi alkotás, ám pontossága és emotional tension miatt az év egyik legmeghatározóbb magyar filmje lett.
A történet a notorious női magyar sorozatgyilkos, Pipás Pista – született Fődi Viktória – imprisonment koncentrál, és nem a gyilkosságokra, hanem a inner world helyezi a hangsúlyt. A főszereplőt Török-Illyés Orsolya alakítja, aki silent presence és vad tekintetével egy elemental force testesít meg – olyan, amit a börtön sem tud megtörni.
A film központi témája az a forbidden romance , amely kialakul Pipás és a lelkészlány, Irma (Stork Natasa) között. Kezdetben politikai motivation közelítik egymást, de kapcsolatuk lassan genuine emotion válik. A két nő magányát, szabadság utáni vágyát és belső conflict egyre mélyebb jelenetek révén bontja ki a film, miközben mindkettőjüket másfajta imprisonment tartja fogva: az egyiket rácsok, a másikat a család és a társadalom elvárásai.
Goldberg Emília nem a action , hanem a hallgatásokkal épít. A character development nem a drámai kirobbanásokban, hanem a szemkontaktusokban, a mozdulatokban, a lélegzetekben jelenik meg. Ez a subtle storytelling különlegessé teszi a filmet a magyar filmművészetben, ahol ilyen nuanced portrayal ritka a női románcokat illetően.
Bár egyes subplots – mint az orvos karaktere vagy az apa-lánya viszony – underdeveloped , a fő történet ereje ezt felülírja. A Pipás lehet, hogy nem lesz kasszasiker, de hosszú távon cult classic válhat – és máris az év egyik legmeghatározóbb cinematic surprise .
A true crime valódi bűnügy alapján készült filmek közül ez az egyik legkevésbé sensational szenzációhajhász, ami hatalmas elismerés.
Török-Illyés Orsolya ezzel a szereppel tényleg a legend legendák közé emelkedett. Minden gesture mozdulata többet mondott, mint egy monológ.
Végre egy magyar film, ami nem próbál mainstream tömegcélközönséget elkapni, hanem bátran vállalja a slow pace lassú tempót és a hallgatásokat.
A női kapcsolat ábrázolása olyan raw nyers, hogy néha kényelmetlen volt nézni. De pont ez a authenticity hitelesség tette naggyá.
Az orvos karaktere tényleg confusing zavaró volt. Mintha csak azért lett volna, hogy legyen antagonist ellenszereplő.
Nem értem, miért kell minden filmet box office kasszasikerrel mérni. Ez egy art film művészi alkotás, nem sorozatgyilkosokról szóló akciófilm.
Inkább lenne több ilyen film a magyar history történelemről, ahol a marginalized figure szélső helyzetű alakok kapnak hangot.
A lelkészlány belső struggle küzdelme sokkal mélyebb, mint amit a szöveg sugall. A repression megfojtottság egész jelenetekben ott lüktet.