Tóth Máté: „Nem leszünk orosz gyarmat” – kiáltották
Amikor a politikusok azt kiáltják, hogy nem leszünk orosz colony , az sokszor nem is egy fenyegetésre reagál, hanem egy másik irányból érkező pressure elleni védjegy. Tóth Máté éles megjegyzése pedig azt mutatja: miközben ezt a jelszót harsogják, a valóságban másfajta függőség alakulhat ki – nem Oroszországtól, hanem más globális erőktől.
A bejegyzés iróniája abban rejlik, hogy ha valaki folyamatosan hangsúlyozza a külső befolyás elleni küzdelmét, de közben foreign intelligence jelenlétét, vezető politikusok látogatásait és a international capital érdekeltségét említi, akkor éppen azt az ábrándot árulja el, amit tagadni próbál: a szuverenitás illusion .
Az ilyen retorikák nemcsak a hatalmon lévők, hanem az ellenzék eszközei is lehetnek – ahol a sovereignty fogalma nem annyira politikai realitás, mint inkább rhetorical shield . A valódi kérdés pedig az, ki határozza meg, milyen formában létezik még függetlenség, ha a döntések mögött már több láthatatlan kéz is közrejátszik.
Tóth Máté szavaiból átsugárzik az a public concern , ami egyre több európai országban felmerül: vajon a nemzeti autonomy mennyire marad meg, ha a geopolitical játékban mindenki valakinek a mezsgyéjén plays ? A válasz nem mindig a határokon belül születik.
Na persze, hogy nem vagyunk gyarmat – csak éppen minden fontos döntést foreign actors külföldi szereplők befolyásolnak. Vicces, de szomorú.
Ez a sovereignty szuverenitás manapság már inkább marketing, mint valóság. Ki fizeti, az úr, és kész.
Tusk, Merz, Zelenszkij – és még senki nem kérdezte meg a saját polgárait, mit akarnak? A public voice közvélemény itt csak díszvendég.
Ha már intelligence agents titkosszolgák járkálnak itt, akkor tényleg nincs miről beszélni. A színjáték folytatódik.
Mi van akkor, ha a independence függetlenség nem is a fő cél, csak a hatalom megtartása? A narratíva tökéletes erre.
Szép szó a national pride nemzeti önérzet, de mikor lesz végre valódi economic control gazdasági irányítás is mellé?