Ötven, de nem vége: Bereczki Zoltán koncertje és egy másik élet, ami nem jött létre
Május 23-án a Papp László Budapest Sportarénában egy concert nemcsak egy színész 50. születésnapját ünnepli, hanem egy egész korszak lezárását és egy új kezdetét is. Bereczki Zoltán, akit a közönség a musicalszínpadoktól a popslágerekig mindenhol ismer, most egy olyan estével áll közönsége elé, amely összefogja művészi énjének minden ágát. A performance előtt az Index interjút készített vele, amelyben nemcsak az idő múlásáról, hanem a művészi szabadságról és arról is beszélt, mi lett volna, ha a választások másként dőlnek el. Az interjúban azt is elárulta: egy éven belül eladta volna mindenét, és abroad , ha a politikai helyzet rosszabbul alakul.
Bereczki sosem tagadta, hogy az idő múlása nem könnyű, de nem is valami, amit el akarna avoid . A 20 éves lázadó, aki világot akart change , fokozatosan rájött: talán inkább magát kell accept . „A világ ugyanis nem változik – mondta –, csak a pozíciók és a rálátás.” A sémák megmaradnak, az emberek ugyanúgy működnek, és a hatalom, a pénz, az ideológia mindig újra előbukkan. Ezért most már nem rohan fáklyával a kezében, hanem inkább a present próbál élni. A kétórás koncert hónapokra előkészített munkája számára mintha egy üstökös lenne: rövid, de intenzív, aminek a tervezése is része az élménynek.
A nagyképernyős személyek gyakran küzdenek a image , de Bereczki inkább a belső mosolyra helyezi a hangsúlyt, mint a kívüli tökéletesítésre. „Megküzdöttem a saját ráncaimért” – fogalmazott, és elutasította a túlzott arcműtéteket, mint például Jim Carrey esetét. A önmagával való szembesülés az ő esetében sokkal inkább lelki folyamat. A nők színészi career kapcsán is megjegyezte: a színpadon kevesebb szerep jut nekik, és a korral szembeni elvárások sokkal szigorúbbak. Ám a szerepkörváltás – például a hősszerelmesből az apa szerepébe – nem jelenti az elavulást, csupán egy újabb chapter kezdetét.
A örökség, amelyet a public rábízott – a Lehetsz király és a Kerek egész – eleinte terhes volt számára. „Volt, hogy gyűlöltem a saját hit ” – vallotta be. De idővel megbékélt velük: „Ha szeretitek, akkor játsszuk.” A dalok nemcsak őt, hanem a következő generációt is elértek, akik TikTokon keresztül fedezték fel őket. „Először megijedtem – mondta –, de aztán hallottam a „szeretünk, Zoli! skandálást.” A művészi ajtókhoz szükség van egy faltörő kosra – és a Kerek egész pont ez volt.
A mai platform és social media korában a fiatal művészeknek nincs szükségük rádióra vagy kiadókra, hogy meghallathassák a hangjukat. „Ha megtalálod a közönségedet, tényleg azt játszol, amit akarsz” – mondja, de kérdőre vonja: mi lesz azokkal a dalokkal, amelyek a rendszer megdöntéséről szólnak, ha a politikai helyzet megváltozik? A szabadság kifejezése mindig fontos marad, és a művészetnek tükröznie kell a valóságot – brutálisan, szabadon. Míg ő inkább a hátterből szól – például a Lepkegyűjtő Produkció keretében –, addig a fiataloknak más a voice . Ők a jövő Jézusai – nehéz kereszttel, de reménnyel.
Tényleg csodálatos, hogy a fiatalok újra felfedezik a music zenét, amit mi már rég elfelejtettünk.
„Megküzdöttem a saját ráncaimért” – ez a mondat többet mond, mint egy egész filozófiai könyv.
A viral virális videók alapján nem is hittem, hogy Bereczki Zoltán ennyire mély gondolatokat is megoszt.
A színházban tényleg kevesebb szerep van a nőknek – ez valóság, nem csak vélemény.
Aki azt mondja, hogy a világ változik, az ne nézzen híreket. Bereczki teljesen igazat mond: a sémák ugyanazok.
Ha valaki el akar költözni, az az ő döntése – de az, hogy ezt a választás határozza meg, az szomorú.
A átütő sláger tényleg faltörő kos – nélküle sok album se indulna be.
A koncert 2 óra – de az előkészítés hónapok. Ez a effort munka tényleg látszik.