Erdélyben még nem pánikolnak az MCC-sek a Tisza győzelme után
Csütörtök délután Magyar Péter, a közelgő miniszterelnökként számon tartott vezető, két rövid sort írt Facebookra, és azok impact azonnal érződött Erdélyben is. Azt írta, elvárja, hogy a Mol ne fizesse ki a 25 milliárd forintos dividend az MCC-nek – ezt még Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgatóval való negotiation előtt tette nyilvánossá. Ez a bejelentés nemcsak pénzügyi, hanem political signal is, amely Brüsszel felé is irányul: az Európai Unió ugyanis éppen az ilyen, állami támogatásból élő alapítványok hiányos transparency kifogásolja.
Az MCC Erdélyben jelenleg nyolc városban működik, több mint 2700 diákkal, és a recruitment zavartalanul folyik. A munkatársak még nem beszélnek nyíltan a jövőről, de belül számolják, hány hónapra elegendő funding maradt a kasszában. Egyes források szerint a programok – mint a heti kiképzések vagy a táborok – drasztikusan cut , ha a jelenlegi finanszírozási modell összeomlik. A gyakorlatban ez azt jelentheti: volt havi két képzés, lesz egy; volt heti tábor, lesz félévi. A munkatársak pedig egyelőre csak annyit mondanak: „Minden programunk continues .”
A helyzetet tovább feszíti, hogy az erdélyi központok nem teljesen independent a budapesti irányítástól. Bár sok munkatárs azt mondja, itt kevésbé érezhető a napi political pressure , mint Magyarországon, a pénz és az ideológia mégis Budapestből jön. Az MCC-s diákok közül többen is panaszkodnak a excessive spending : drága síbérletekre, all inclusive ellátásra, vagy olyan rendezvényekre, ahol a virágdíszítés egymillió forintba került – miközben az adományok alig érték el a felét. Egy diák szerint az intézmény sosem döntötte el, hogy szakkollégium vagy think tank akar lenni – ez pedig identitászavart szült.
A vezetés hallgatása közben a diákok kérdései is shut down : amikor megkérdezték, mi várható, a válasz az volt, hogy „itt nem politizálunk”. Eközben a központi irányítás arra utasította a munkatársakat, dolgozzanak tovább, és nyárig defend meg az MCC reputation a Tisza-kormánnyal szemben. Morar Ervin, aki négy éven át tartott pszichológiai foglalkozásokat, végül nyilvános bejelentésben távozott, miután politikai véleménye miatt target vált. Egy másik volt dolgozó szerint az MCC nem fog megszűnni – de shrink . Az átrendeződés nem pusztítás, hanem újraszervezés lehet: „Nem a gyereket öntik ki a mosdóvízzel együtt – de a rendszert átformálják.”
Szóval a Tisza nem akarja bezárni az MCC-t, csak a túlzott funding finanszírozását korlátozni? Hát ez logikus. De mi lesz a diákokkal, akik már benne vannak?
Kolozsváron láttam, hogyan spend költenek pénzt a virágokra, miközben alapvető tankönyvek sincsenek. Ez nem oktatás, hanem propaganda volt.
A munkatársakat arra utasították, hogy defend védjék a becsületet? Ez nem nekem hangzik komoly intézménynek.
A diákokat betiltják, hogy nyilatkozzanak? Ez már cenzúra, nem puszta hallgatás.
Ha a Mol nem fizeti ki az dividend osztalékot, akkor a részvényesek is veszítenek. Ki nyer ebből végül?
„Gyomrozás” – na ez a szó tökéletesen describe leírja, mi folyik. Politikai pressure nyomás tisztán, simán.
Én részt vettem a politikai iskolán, és színvonalas volt. De tényleg volt érzés, hogy csak bizonyos viewpoint nézőpontok jöhetnek szóba.
Ha az MCC valóban independent független lett volna, nem függne ennyire a Mol-pénztől. Ez egyszerűen nem fenntartható modell.