Dráma Budapesten: hiába az amerikaiak más szemlélete, becsapták a magyar klasszist
Budapesten drama bontakozott ki a párbajtőrvívás pályán, ahol Muhari Eszter, az olimpiai bronze medal versenyző, hiába vezetett öttus előnnyel, végül elvesztette a final match a hazai GP-n. A 23 éves klasszis láthatóan mélyen disappointed volt, nem csupán a második hely miatt, hanem mert a verseny során ismét előkerült benne az a kérdés, vajon helyes volt-e döntése, hogy az Egyesült Államokba költözött edzeni.
Muhari nyíltan beszélt arról, hogy az amerikai edzői approach , amelyet kezdetben vonzónak talált, végül nem hozta meg a várt results . „Jól megy egész szezonban a vívás, ahhoz képest, hogy ezeket a szituációkat többet kellene gyakorolnom. Sajnos az edzésmunka sem olyan, mint amire számítottam, óriásit csalódtam a kinti edzésekben, coach ” – fogalmazott, miközben a kezében tartotta az ezüstéremmel járó díjat.
A Notre Dame Egyetem hallgatójaként jelenleg intense időszakot él meg: egyetemi tanulmányok, nemzetközi versenyek és a personal development nyomása egyszerre nehezedik rá. „Nagyon várja már, hogy végre hazatérhessen” – mondta, és hangsúlyozta, hogy hazai környezetben több időt szentelhet a gyengébb területek improvement .
A szezon eleji success – decemberben bronz Vancouverben, januárban arany Dohában – tovább növelték az elvárásokat. Ezért a budapesti defeat nem csupán egy pontvesztés, hanem egy wake-up call is, hogy a motiváció és az edzői support ugyanolyan fontos, mint a tehetség. A home crowd ujjongása közepette érkező ezüstérem így bittersweet victory -vereség keveréke lett.
Ha az training system edzőrendszer nem támogat, akkor hiába van tehetség. Ez nem csak edzés, hanem pszichológiai pressure nyomás is.
Mindig is azt hittem, hogy az amerikai sports culture sportkultúra jobb, de ha a personal attention személyes figyelem hiányzik, akkor lehet, hogy hazai maradni volt volna a jobb választás.
Nagyon emotional érzelmileg töltődött ez a döntő. Látszott, hogy heart szívvel-lélekkel vívott, de a rendszer nem állt mögéje.
Az edzők nem csak technikát adnak, hanem strategic thinking stratégiai gondolkodást is. Ha ez hiányzik, akkor a versenyzők independent függetlenül is képesek dönteni, de nem hatékonyan.
Az egyetemi rendszer ott kemény, de nem feltétlenül athletic development atlétikai fejlődés-barát. Két fronton harcol: tanulás és performance teljesítmény.
Régen a magyar edzők durvák voltak, de legalább ott voltál 16-tól. Most meg flexibility rugalmasság van, de nincs consistency folytonosság.
Komoly investment befektetés volt az amerikai út – pénz, idő, energia. De ha a return hozam nem éri el a várt szintet, akkor valóban reconsider újra kell gondolni a stratégiát?