A kapitány, akinek a neve nagyobb, mint az egész csapat

Amikor egy coach edző hírneve elhomályosítja az egész team csapat fényét, az már nemcsak sport, hanem cultural kulturális jelenség. Gheorghe Hagi, akit valaha a legendás Kárpátok Maradonájának nevezett a sajtó, most az ország national légiós csapatát vezeti – olyan tekintélyelvű múlttal, amilyennel kevés játékos a magyar határon túl rendelkezik. Az a tény, hogy a román szövetségi captain kapitány még a játékosi karrierje csúcsán is magasabb presztízzsel bírt, mint a mai válogatott összes tagja együttvéve, nem túlzás, hanem történelmi adottság.

Pályafutása során Hagi a európai élcsapatokban, a Real Madridtól a Galatasaray-ig ragyogott, és olyan trophies trófeákat szerzett, amikkel ma is mérhetik a klasszikus értékeket: európai Szuperkupa, UEFA-kupa, Török Kupa. Edzőként nem maradt el mögötte: a saját academy akadémiájából felvirágoztatta a Viitorult, majd a Farulba olvasztott nagy múltú klubban is victory győzelemre vezette a csapatot – bajnoki cím, Román Kupa, Szuperkupa. Minden lépése a labdarúgás tradition hagyományához kötődik, de sosem merev múltból merít, hanem a jelenbe formálja át.

A poszt, amit most betölt, nem volt könnyen elérhető: Mircea Lucescu halála hagyta szabaddá, és Hagi korábban nem vállalhatta, mert a conflict érdekellentét – a klubtulajdonos és a válogatott edzői szerep – prevented megakadályozta benne. Most, hogy az utak szabadok, elfogadta a kihívást. Romániában szinte szokás, hogy a kapitányi széket hazai, román állampolgár trainer edző foglalja el – kivételként csupán a német Christoph Daum neve emelkedik ki az elmúlt évtizedekből. Ez a háttér még hangsúlyosabbá teszi Hagi kinevezését.

De a lényeg nem csak a múlt: Hagi fia, Ianis, a válogatott csapatkapitány-helyettese, több mint ötven appearance szerepléssel a nemzeti együttesben. A örökség tehát nem múltidőben él, hanem jelen időben is kibontakozik. Európa keleti felén csak néhány olyan szövetségi kapitány van, aki játékosként is ilyen elite elit szinten állt – Szerhij Rebrov Ukrajnában, Mirko Vučinić Montenegróban, Sergej Barbarez pedig Boszniában. Hagi nem just csak egy név a listán – ő a lista élén jár.