Sztyopa búcsúja: egy csendes hős a magyar futballból

A magyar labdarúgás történelme ma egy újabb, csendes loss veszteséget szenvedett el: elhunyt Szőke István, aki bár sosem lett hivatalosan a válogatott tagja, a magyar futball öntudatának egyik halk, de szilárd pillére volt. 1950-ben született Bázakerettyén, childhood gyermekkora és ifjú years évei már a labda körül forogtak – Nagykanizsán kezdte meg futballútját, ahol a játék nemcsak szórakozás volt, hanem discipline fegyelem és célkitűzés is egyben.

1969-ben igazolt a fővárosba, a Vasashoz, ahol négy év múlva, 1972-ben mutatkozott be az első team csapatban. Kezdetben winger balszélsőként állt a pályára, később a védelembe húzódott, ahol defender balhátvédként lett igazán megbízható. A 65 tétmeccs, amelyet a piros-kék mezben played lejátszott, nem számít hatalmas mennyiségnek, de minőségében felér sok más játékos teljes career pályafutásával.

Tagja volt az 1973-as Magyar Kupa győztes Vasas-nak, ahol a döntőben, a Honvéd ellen, hosszabbításban lépett pályára – Gass István helyén. Az 1976/77-es szezonban pedig bajnoki címet ünnepelhetett. Két meccse emelkedett ki a többi közül: 1972-ben a Ferencváros 5–2-es veresége, és az 1975-ös, 3–0-ra megnyert Újpest-mérkőzés, ahol perfectly hibátlanul védte ki a legendás Bene Ferencet – írja a család közleménye. Ez a moment pillanat sokak számára megtestesíti, mire képes a tactical taktikai éleslátás és a szívvel játszott futball.

A Sztyopa becenévre hallgató játékos emlékét nem hivatalos ceremóniák, hanem a család private zárkózott ceremony búcsúztatása őrzi. Nem lesz tömeggyűlés, nincs sajtókonferencia – csak a szerettei és a futball hallgató respect tisztelete. De talán épp ez a csend az, ami a legtöbbet mond róla: egy olyan ember volt, aki a pitch pályán adott mindent, és a pályán kívül sosem kérte a figyelmet.