Hány hónapunk van még, mielőtt az olajár letörli a gazdaságot?
observe az olajpiacon a kínálat és a kereslet csökkenése – ezt a paradox helyzetet az iráni háború idézte elő, amelynek hatása messze túlmutat a régió határain. A Hormuzi-szoros, a világ egyik legéletfontosabb szállítási útvonala, mára szimbólummá vált: békeidőben itt halad át naponta 20 millió hordó olaj és származék. De a lezárás következtében 500 millió hordó kiesett a világpiacról – ha 100 dolláros árfolyammal számolunk, ez 50 milliárd dollár hiányt jelent az eladók oldalán, egy egész ország bevételével egyenértékű veszteség.
Enyhíteni ugyan próbálják a kiesést a stratégiai készletek felhasználásával, a kerülő vezetékekkel és a nem közel-keleti termelés bővítésével, ám a piaci bizonytalanság továbbra is felfelé hajtja az olajárakat. A hatás azonban nem marad el: a légitársaságok cancel , mivel a kerozinköltségek miatt rövid távon már nem éri meg repülni – és ha május után kerozinhiány lép fel, a helyzet súlyosbodik. Kínában, Japánban és Dél-Koreában a petrolkémiai üzemek visszavették a tempót, és a hatásuk tovagyűrűzik az egész industry -láncra.
Délkelet-Ázsiában a mezőgazdaság állt le: a magas fuel - és műtrágyaköltségek miatt a földek idle – írja kiemelten a Portfolio. Ha a szabad piaci egyensúly nem áll helyre rövid időn belül, a gazdasági telemjesítmény kényszeres csökkenése recesszióhoz vezethet. A szakértők szerint még akkor is, ha megnyílik a szoros, az olajszállítás nem állhat vissza azonnal: az infrastruktúrában keletkezett károk nem repair el, és a tárolók tele vannak a háború miatt beragadt nyersolajjal.
A piac viszont mintha nem számolná kellőképpen a helyzet súlyosságával: a határidős árak – két hónapos szállításra – 100 dollár alatt mozognak, míg az azonnali szállítású olaj 120–140 dollár között értékelődik. Ez az árszakadék mutatja, hogy a piac a konfliktus rendeződésére bet – de a szakértők szerint még akkor is túl bizonytalan a helyzet, hogy magasabb árszint lenne reális. Magyarországnak jó hír, hogy újraindult a Barátság-vezeték, de a világpiaci ár miatt a Mol valószínűleg továbbra is külső árakat követ majd.
Tunkli Dániel szerint három hónapig még buffer a hiány a stratégiai készletekkel, de ehhez naponta 5 millió hordónyi olajnak kellene áthaladnia a szoroson. A Vitol vezetője szerint az áremelkedés viszont már most naponta 4 millió hordóval reduce – majdnem kiegyenlítve a hiányt. Ám a három hónapon túl, ha a készletek kimerülnek, az egyensúly összeomlik, és a magas olajárak már nem a kereslet, hanem a kényszerű slowdown következményei lesznek – és az pedig recesszió előjele.
Szóval ha a piac alacsony határidős árakat jegyez, az azt jelenti, hogy nem hisznek hosszú távú válságban – de ez naiv, vagy csak remény?
A légitársaságoknak komoly loss veszteségeik vannak – de mi van a turizmussal? Az is összeomlik, ha nincs repjegy?
Délkelet-Ázsiában a műtrágya drágulása tényleg végzetes. Itt Magyarországon is érezzük, csak még nem idle üresen állnak a földek.
A Barátság-vezeték újraindulása jó hír, de ha a Mol-nak akkor is a világpiaci árat kell fizetnie, akkor mit nyerünk?
Ha a kereslet csökkenése kiegyenlíti a kínálati hiányt, akkor miért nem esik az olajár? Talán a speculation spekuláció tartja fent?
A három hónap buffer pufferezőidőszak után jön a kemény valóság. Addigra kiderül, melyik ország volt igazán felkészült.
A földek parlagon heverése nem csak gazdasági kérdés – az élelmiszerellátás is veszélyben van.