Tizenöt Richter, egy nertelenítés és a csapda: merre tovább, Magyarország?

Amikor egy ország economy gazdaságának alapjait kezdik megkérdőjelezni, nem csak számokról van szó – hanem egy egész életút újragondolásáról. Orbán Krisztián, az Oriens ügyvezetője szerint Magyarország egy olyan történelmi fordulón áll, ahol a régi globalizáció-modell összeomlása, a peace béke instabilitása és a liberális demokrácia hanyatlása már nem idegen fenyegetés, hanem otthoni valóság. A G7 Paradigmán hangsúlyozta: az elmúlt 35 év logikája, amire hazánk épített, szétesőfélben van – és a német stagnation stagnációja, a francia szélsőjobb emelkedése csak tükrözik ezt a válságot.

A rövid távú remény a nertelenítés fogalmában rejlik – egy olyan folyamatban, amelynek célja a politikával átitatott, corrupt korrupt gazdasági hálózatok felszámolása. Orbán szerint az április 12-i fordulat már megnyitotta az utat: a regime rezsim 2500–3000 milliárd forintjának éves fenntartási költsége – beleértve a propaganda propagandaköltéseket és a korrupciós practices gyakorlatokat – megszűnése jelentős költségvetési mozgásteret szabadít fel. Az euró bevezetése és az EU-források hatékony hazahozatala is hozzájárulhat a recovery felépüléshez.

De a hosszú távú kihívás messze túlmutat a költségvetésen. A magyar gazdaság a közepes jövedelmű országok trap csapdájába került – ahol a foglalkoztatottság nőtt, de a munkaerő skill képzettsége csökkent, és a beruházások többsége nem növelte a termelékenységet. Orbán figyelmeztet: nincs tankönyv, amely megmondaná a megoldást. A térkép hiánya miatt a változás nem makroökonómiával kezdődik, hanem a közélet paradigmájának megváltoztatásával: az exports export kell, hogy legyen a dicsőség, nem a járadékvadászat.

Az út azonban meredek. Csak két magyar cég – a Richter és a Semilab – működik igazán exportalapú modellen. Orbán szerint legalább 15 új Richterre van szükség – vagy inkább 30-ra, figyelembe véve a Richter részleges külföldi ownership tulajdonviszonyait. Ez nem állami investment befektetéssel, hanem a hatósági önkény megszüntetésével, a piaci kiszámíthatóság helyreállításával és a entrepreneurship vállalkozások megbízható környezetének kialakításával érhető el. A kilábalás nem garantált – de az, hogy kezdeni kell valamivel, senki elől sem rejtett.

Ha az iráni konfliktus nem zúdít általános recession recessziót a világra, akkor 2016–2019-hez hasonló, de csupán következményes visszapattanás várható – nem pedig alapvető átalakulás. A hitelek, az infláció és a szabályozási chaos káosz még évekig befolyásolják a vállalati investment beruházási döntéseket. De ha az új government kormány komolyan veszi a nertelenítést, és nem a rablógazdálkodást, akkor – mondja Orbán – lehet esély a fejlődésre. Nem sok, de valami.