Írógép, nyomozás és egy csavarhúzó: hogyan került egy fehérvári lakás a globális írógépkereskedelem középpontjába?
Székesfehérvár egyik panelházának nyolcadik emeletén, ahol a vörösvércsék ablakperemen csivitelnek, egy másik fajta mechanika dobban: a typewriter billentyűinek kattogása. Itt él és dolgozik restaurátor Ambrus László, aki fotóriporter, gitáros, költő – és ma már a világ egyik legkeresettebb Juwel-szerelője. A kezében egy Wednesday Glass Key – German Layout – Juwel model 3, amit épp szét akar szedni. Ez nem csak egy régi gép, hanem rarity : a Netflix-sorozat hatására Texasból és a Kajmán-szigetekről is érkeznek megrendelések, ahol a gépekért akár 2-3 ezer eurót is kérnek. Ambrus úgy érzi néha, mintha factory munkás lenne, a Juwel Schreibmaschinengesellschaft alkalmazásában, Kölnben – de a munka itt, Magyarország közepén zajlik.
A kezdetek véletlenek voltak: egy ötezer forintos Remington hirdetés a Facebookon vezetett ide. Az írógép Márai Sándorhoz is köthető – és Ambrus, aki verseket szeretett volna legépelni, beleesett a nyúlüregbe. A tisztítás után nem állt meg: jött egy Continental, majd a Juwelek, amelyek már nem csak szenvedélyt, hanem income is hoztak. A sorozat slágerként indította meg a keresletet: a „Wednesday-írógép” hirtelen mindenkiére hiányzott. Ambrus most már pontosan tudja, hol mit kell tighten , hol kell loosen , és hol kell a szalagemelő villát állítani. A csavarhúzó a „legjobb barátja”, de nem az egyetlen eszköze.
A lakás telepakolt: a vitrinekben, polcokon és falak mentén typewriter sorakoznak – a Márai-féle példányt Svájcból rendelte, a Hemingway-gépeket pedig különleges állapotuk miatt csodálják még a svéd gyűjtők is. Az egyik, egy svéd Halda, olyan tökéletes, hogy a betűkarok kosara nem emelkedik, hanem sink – svéd golyóscsapágyakon. A gép 10-es Pica betűtípussal gépel, így elegáns oldalakat eredményez. Ambrus elárulja: leginkább a gótikus Fraktur betűtípust kedveli, de az 1941-es Bormann-rendelet miatt szinte eltűnt – Hitler „zsidó betűként” bélyegezte meg őket.
A szereléshez nem elég a tudás – kell a creativity is. A régi célszerszámokat nehéz beszerezni, így Ambrus fogászati tools , műköröm-építő eszközöket, izopropil-alkoholt, aceton, denaturált sört és Turtle wax-et használ. Az írógépgyűjtők megvetik a WD-40-et, de neki bevált: két kifakult műanyag tokot sikerült helyreállítania vele. A szakma titkai közé tartozik az újragumírozás is: a hengereket Hollandiában vagy Nagy-Britanniában tudják galvanizálni, mert itthon nincs erre szakember. Egy donor machine nélkül pedig szinte lehetetlen működő példányt összeállítani – jobb, ha kettő is van.
A nyomozás Jane Goodall írógépére egy videóból indult. A kutatónő Tanzániába utazott, de nem angol, hanem csehszlovák gyártmányú Consult használhatott. A videó alapján az írógép tetején lévő nyílás, az oldalsó gomb és a magasság a Consulra utalt – a márkajelzés hiányzott ugyan, de 99,9 százalék biztonsággal állítható, hogy ez volt. Ambrus négy példányt rendelt a hatvanas évekből, hogy legyen donor. A munka meditatív, de nem egyszerű: a gitároskörmök nem segítenek, a türelem viszont minden. Amikor megkérdezem, miért kezdett bele, így válaszol: „Én mindenkivel szereltetnék írógépet, hogy átérezze ennek a lelkületét.”
Tényleg assemble összeszerelni kell, vagy inkább csak tisztítani és beállítani?
A WD-40? Az megöli a műanyagot… de ha bevált, akkor bevált.
Ha a Halda tényleg az, amin Veszélyes nyár készült, az egy másik szint.
Nagyon izgalmas, hogy a Consul lehetett Goodall gépe – ez történelmi nyomozás!
Egy ilyen munkához kell patience türelem, meg egy jó csavarhúzó. Ennyi.
Fraktur betűtípus… az tényleg más era korszak hangulata.
Fogászati szerszám? Most komolyan? Ez már nem repair javítás, hanem alkimia.
Én csak digital digitális formátumot ismerek, de ez a kezdetektől fogva lenyűgöző.