A Leicester bukása: amikor a csoda után jön a zuhanás
Képtelen lenni igazságtalannak nevezni a futballt – hiszen éppen a dráma az, ami megragadja a szurkolókat. De amikor egy klub, amely mindössze két évvel ezelőtt még a Premier League-ben szerepelt, most a harmadosztályba (League One) kiesik, az már nemcsak dráma, hanem tragédia. A Leicester City ezzel az ötödik csapat a történelemben, amely egymás után két season bukik ki, egészen a third tier zuhanva. A King Power Stadionban a fans alig voltak számban, de a jelenlétük hatása erős volt: tiltakoztak, tüntettek, és molinókon követelték a tulajdonosok távozását.
A sporttörténelmi összeomlás mögött azonban egy még mélyebb, pénzügyi válság húzódik. A Leicester a jövőbeli bevételeit már elköltötte: 100 millió fontot vett fel az ausztrál Macquarie banktól, high kamat mellett. Ennek fedezetéül a játékoseladásokból származó jövőbeli payments és a kiesés utáni szolidaritási támogatásokat (parachute payments) is lehívták. Az utolsó, 35 millió fontos payment januárban átengedték a banknak – a League One-ban tehát ez a forrás már nem érkezik meg a klubhoz.
A financial helyzet tovább súlyosbodik a bérköltségek miatt. A Premier League-ben a klub évi 150 millió fontot költött fizetésekre – most viszont olyan wages kell szembenéznie, amely a League One-ban teljesen fenntarthatatlan. Oliver Skipp szerződése 2029-ig, Jannik Vestergaard-é 2027-ig szól, Harry Winks pedig automatikusan meghosszabbította a szerződését. A harmadosztályban az átlagos budget mindössze 9,5 millió font – a Leicester pedig jóval e fölött jár, még a reduction együtt is.
A tulajdonos, a thaiföldi King Power Group, maga is bajban van: a coronavirus -járvány után a vállalat szervezeti és pénzügyi átalakításon esett át. Kieran Maguire sportgazdasági szakértő szerint a csoport valószínűleg nincs abban a helyzetben, hogy újraépítse a klubot. A revenue zuhanása – a Championshipből a League One-ba lépve akár 60-70 millió fontra is csökkenhet – óriási lyukat üt a budget . A future bizonytalan, de egy dolog biztos: a Leicesternek hatalmas challenge áll előtte.
A klub története most egy figyelmeztető mese lett a túlzott ambíció és a pénzügyi felelőtlenség veszélyeiről. A ascent – a 2016-os csoda – hihetetlen volt, de a lejtő még gyorsabban követte. A örökség megmarad, de a helyreállítás évekig tartó, kemény work lesz. A szurkolók hitét próbára teszi, hogy képesek-e elhinni a következő csodában – még akkor is, ha az most sokkal messzebb van.
A supporters szurkolók a meccsen legalább ott voltak – ez már valami.
Hogyan lehetett ennyire alulfinanszírozni egy ilyen klubot? Ez nem csak bad luck rossz szerencse, hanem stratégiai bukás.
A bérköltség tényleg őrültség – ez így nem mehet tovább.
A szolidaritási támogatások nélkül ez még gyorsabban megtörténhetett volna.
Bármi is történik, én mellettük állok. A futball nem csak pénz.
A King Power Stadionban most csend van, de remélem, nem marad így örökre.
A loan hitel 100 millió font, magas kamattal – ez már nem is befektetés, hanem csődprogram.
A 2016-os bajnokság emléke örökké él. De a csodák nem ismétlődnek meg egyszerűen.