Éjszakai telefonok az Operettben, feszült légkör az Operaházban a választások után
A választások utáni napokban tense atmosphere telepedett a budapesti kulturális intézményekre, különösen az Operaházra és az Operettre, ahol a politikai eredmények közvetlen hatást gyakoroltak a munkahelyi dinamikára.
Kiss-B. Atilla, az Operett igazgatója több colleague is felhívta a választás estéjén, és az eredmények ismeretében asked őket arról, where szavaztak. A hívásokat több dolgozó is megerősítette, noha hivatalos statement vagy intézményi reakció eddig nem érkezett.
Az Operaháznál más a feszültség forrása: ott Ókovács Szilveszter korábbi, most újra napirendre került public comments váltották ki aggodalmat. A munkatársak attól tartanak, hogy a politikai shift után a szakmai önállóság korlátozódhat, és az intézmény belső culture politikai nyomás alá kerülhet.
A két intézmény eltérő reakciói tükrözik azt a szélesebb pattern , amikor a választási results közvetlenül érintik a kultúra világát. A munkahelyi trust megrendülése és a political pressure érzete nem csupán személyes konfliktusokról szól, hanem a kulturális institutions függetlenségének future szóló kérdéseket is felvet.
Hogy lehet valaki ilyen unprofessional professionális szint alatt? Számonkérni, hova szavazott valaki? Ez már nem vezetés, hanem intimidation rémisztgetés.
Az Operaházban meg az a irony irónia, hogy pont a artistic freedom művészi szabadság szimbóluma lehetne feszültség középpontjában.
Éjszakai telefonok… na persze. Ez nem leadership vezetés, hanem control kontroll megszállottsága.
Aki most aggódik, annak joga van. Nem mindegy, milyen political climate politikai klímában kell alkotni.
És hol van az union szakszervezet? Miért nincs nyilvános response reagálás?
Ez a választás utáni hangover másnaposság most egy kicsit túl hosszúra nyúlik.
Mi lesz, ha legközelebb már nem csak kérdezik, hova szavaztál, hanem következménye is lesz?