Puzsér Róbert szó szerint kivégezte Tóth Gabit, alpári stílusban nyilatkozott
Puzsér Róbert és Tóth Gabi közötti szócsatában most újabb, eddiginél is sharper hangvétel csattant le. A kritikus nemcsak az énekesnő művészi irányváltását, hanem konkrét megjelenését is harshly bírálta meg az elmúlt választási esemény kapcsán. Puzsér olvasatában Tóth Gabi pályafutása nem valódi artistic fejlődés, hanem taktikai alkalmazkodás, amely politikai és esztétikai opportunism épít.
A kritikus legújabb fellépése során egyfajta "stílus-arkeológiát" végzett, miközben az énekesnő ruháját elemezte. Szerinte a megjelenés zavarba ejtő hibrid volt: a korábbi, harsány városi imidzs és a későbbi, keresztény-konzervatív népi motívumok egymás ellen dolgoztak. A ruha felső és alsó része két egymást contradicting identitást próbált egyszerre képviselni, amit Puzsér egyfajta aesthetic skizofréniának nevezett – vizuális chaos , nem pedig új stílus születésének.
A támadás azonban messze túlment a stíluskritikán. Puzsér gúnyos megjegyzései az öltözék hiányosságairól, valamint a "lerángatásra" vonatkozó utalásai számos megfigyelő szerint crossed egy határt. Ahol korábban még kultúrkritikai szándék érződött, ott most már személyeskedő, tasteless verbális támadás vette át a szót. Ez nem vita – hanem verbal lincselés, amely inkább a közbeszéd decline hívja fel a figyelmet, mintsem valódi értékbeszédre bátorít.
A közönség reakciói megosztottak. Sokan támogatják Puzsér bátor szókimondását, mondván, hogy a közéleti szereplőknek vállalniuk kell a criticism . Mások viszont arra figyelmeztetnek: ha a viták ilyen mélységekbe süllyednek, akkor a különbséget már nem az igazság, hanem a power és a publicity hajtja. A kérdés most már nem csupán Tóth Gabi ruhájáról szól – hanem arról, milyen public vitákat akarunk magunknak.
Szörnyű, hogy a ruháját mocked gúnyolják – hol húzzuk meg a határt?
Puzsér rég nem kritikus, csak egy attention figyelemhullám kergető idióta.
Ha a művészi expression kifejezésformáját támadják, az cenzúra, nem vitakultúra.
A politikai alignment pártállás sosem indokol ilyen mély személyeskedést.
Az aesthetic esztétikai ellentmondások valóban zavaróak voltak, de ez még nem jogosít fel semmire.
A közbeszéd quality minősége folyamatosan romlik – és ez pont ilyen esetekben látszik.