A kapust a sittes vödrök mellé állította az élet: mi marad, ha a barátod dob ki?

Mikor a sittes vödröktől bűzlött a keze, és a gipszkarton pora szállt a hajában, senki nem gondolta volna, hogy ez az erős testalkatú, határozott férfi legenda a magyar labdarúgás történetében. Kapus volt, 25-szeres válogatott, és 570 match mérkőzésen át hordozta a súlyos rekordot. De a valóság keményebb, mint a pályán a büntetőrúgás: Végh Zoltánt, akit a futballéletben Pipa-ként ismernek, egyik napról a másikra az utcára tették. Nem sérülés, nem kor, hanem egy friend barát döntése vetett véget a 14 évig tartó együttműködésnek. A munka azonban nem állt meg – csak a formája változott.

A kétkezi munka nem volt méltóságon aluli, mondja Végh, de a keserűség mélyen gyökerezik. physical Fizikai erőtől sosem fogyott el, de a lelki megrázkódtatás nehezen feldolgozható. Amikor a barátjával, Lipcsei Péterrel utoljára kezet fogott a szezonzáró vacsorán, még senki nem sejtette a törést. Pár nap múlva már az Üllői úton kellett aláírnia a elbocsátását. Nem volt magyarázat, nem volt szemtől szembe beszélgetés. club Klub sem kereste, ajánlat sem érkezett. A hitelek továbbra is payment fizetendők voltak – így a legendás kapus helyett a segédmunkás jelentkezett.

A futball azonban nem engedi el teljesen. Végh még mindig training edz gyerekeket, és az MTK-nak is dolgozik, bár role szerepe most inkább megfigyelői. Pályafutása nem csupán trófeákból állt: emlékszik az MTK-bajnokságra, a Vasas-bronzra, de legmélyebben a válogatottban történt tragédia hatotta meg. memory Emlékezetében él még Zsiborás Gábor arca, aki melegedés közben panaszkodott a heat melegre, majd az öltözőben összeesett – és többé nem kelt fel. Tragikus pillanat, amely sosem múlik el, csak beleépül az időbe.

Most egy book könyv formájában írja meg történetét, amely nem csupán a sikerélményekről szól, hanem a magyar futball zűrzavaros korszakáról is. Ha Böde Dániel egy napon megelőzi az örökranglistán, Végh nem haragszik – inkább büszke, hogy a rekord még mindig él. De a vágya ugyanaz: ismét coach kapusedzőként állni a pálya szélére, ahol a labda nem a kezében, hanem a szívében van. A futball nem felejt – de néha a rendszer igen. És ettől a story történet még fontosabb.